Mária Terézia-bástya

Amikor Savoyai Jenő herceg elfoglalta Temesvárt, a török erődítmények, amelyek egy része még az Anjou-korból származott, súlyosan megrongált állapotban álltak. Bécsben úgy döntöttek, hogy a várfalakat a semmiből, Vauban hadmérnök rendszere szerint újjáépítik. Az alapkövet 1723-ban tették le és a munkálatokat csak 40 évvel később fejezték be. Az erődítmény a várat és a belvárost három sor védőfallal vette körbe. A várfalak védelmét kilenc bástya biztosította.

A belső várfal egy sor boltozatból állt, a külső pedig egy lejtős fal, amely a vizesárokban végződik. A boltozatokat vastag földréteggel fedték. A második, valamivel alacsonyabb védőfal két döngölt földdel töltött falsorból állt, amelyek előtt egy másik vizesárok húzódott. A harmadik védőfalat egy 950 méternyi beépítetlen terep, úgynevezett Glacis követte, amely enyhén lejt a külvárosok felé.

A bástyák közül csak a Terézia bástya maradt fenn. Eredeti funkciója élelmiszerraktár volt, ma kiállítótermek, üzletek és éttermek találhatók benne. A belső udvarhoz modern, részben föld alá süllyesztett épületeket építettek, amelyek további teret biztosítanak kiállításoknak vagy más rendezvényeknek.
A gyerekeknek különösen tetszeni fog a Terézia bástyánál való indulás, mert ott egy valódi ágyú emlékeztet a Temesvárért vívott harcokra. Ez az óváros irányába mutat, és megadja a túra kezdő lövését.