Lloyd sor

A Temesvári köznyelvben „Lloyd-sor“ néven ismert utca ma a “Piata Victoriei”, Temesvár harmadik nagy központi tere. Az egykori glacison lévő erődítmények lebontása után jött létre, az opera épületétől a román ortodox katedrálisig húzódik. Az utca mindkét oldala a 20. század elejéről származó pompás épületekkel van beépítve. Az utcát egy parkosított övezet két párhuzamos sétányra osztja.

A tér első impozáns épülete a Weiss-palota, amelyet 1912-ben Székely László és Anton Merbl épített a Weiss vállalkozói család számára. Az eklektikus stílusú épület barokk és szecessziós elemeket tartalmaz. Az Operaház és a mai Hotel Temesvár mellett található.

A Lloyd-palota a „Lloyd-sor” névadó épülete, 1910-1912-ben épült eklektikus stílusban. Az első emeleten a Lloyd’s of London biztosítótársaság székhelye mellett agrár üzletág kapott helyet, a földszint pedig, a Café Wien formájában, neves személyiségek találkozóhelye volt.

A sorban a Neuhausz- palota következik, amelyet Székely László építész 1912-ben épített eklektikus stílusban, a barokk és a bécsi szecesszió elemeivel.

Ez után a Merbl- palota található, 1911-ben épült Arnold Merbl építész tervei alapján, szintén eklektikus stílusban, barokk és bécsi szecessziós stíluselemekkel.

A következő a Dauerbach-palota. Székely László tervei alapján 1911 és 1913 között épült Georg Dauerbach rezidenciájaként. Az impozáns épület magas, sötét homlokzatán a barokk és a bécsi szecesszió elemeivel, kontrasztos kerámiaművekkel díszítve, a sor legkiemelkedőbb épülete.

A földszinten a kezdetektől fogva kávézó és étterem működött.

A Dauerbach-palotában található “Palace” étterem sokáig a város egyik legszebb és legelegánsabb étterme volt, és a 20. század első felében élőzenéje miatt különösen népszerű volt a város fiataljai körében.

A Hilt-Vogel palota 1912 és 1913 között épült Székely László tervei alapján. Ő készítette a sor utolsó impozáns épületének, a Széchenyi-palotának a terveit is, amely 1910 és 1914 között épült.

Az operától balra, a Hunyadi-kastély irányában áll a Löffler-palota, amely eklektikus stílusban épült a Löffler család lakó-, kereskedelmi és bérházaként.

A korzó utolsó műemléke a Kereskedelmi és Iparkamara, amely az első világháború miatti hosszú szünet után 1933-ban épült fel, és így az egykori főépítész, Székely késői munkáihoz tartozott.